Star Trek Az új nemzedék évadok, szereplők, kritika, TNG

 

 

Star Trek Az új nemzedék – vagy rövidített nevén az angol The Next Generation után TNG – az eredeti Star Trek sorozat utódja. 1987 – és 1994 között futott először amerikai televíziós csatornákon, és a története csak nem egy évszázaddal a régi sorozat eseményei után játszódik.

Ebben a cikkben bemutatom Az új nemzedék szereplők személyiségét, röviden a karaktereket és a szereposztást. Majd következnek az évadok, érdekességek, és a vélemény, kritika. Az eredeti sorozatról írt cikk óta végignéztem itt is az összes részt, így évadonként összefoglaltam a főbb jellegzetességeket. De nem annyira statikusan (a sorozatról találni máshol bőven infókat) mint inkább személyes nézőpontból, kiválogatva azokat a momentumokat, melyek a legnagyobb hatást gyakorolták rám.

Az új nemzedék szereplők, szereposztás

A Star Trek Az új nemzedék szereplők, szereposztás a 24. századhoz illően új karakterek megjelenésével járt. Először bemutatom a főbb karaktereket, majd néhány szóval a rendszeresen felbukkanó mellékszereplőket.

Jean-Luc Picard kapitány egy francia származású, tapasztalt flottatiszt. Elsődleges számára az Enterprise és annak legénységének biztonsága, s persze a küldetés. Kirk -kel ellentétben ő inkább kolerikus-melankolikus keveréknek tűnik számomra. Az angol Patrick Stewart alakítja a szerepét.

William T. Riker elsőtiszt – akit Jonathan Fraker alakít – egy magas, ambiciózus fiatalember, aki elég sikeres a nők körében is. Remek képességei és gyakorlatiassága miatt akár egy csillaghajó kapitánya is lehetne, de inkább a flotta zászlóshajója, az Enterprise másodrangú vezetője szerepét választotta.

Data a másodtiszt, egy android, aki páratlan szellemi és fizikai lehetőségekkel rendelkezik az emberek mellett. A Star Trek Az új nemzedék karakterek közül ő a kakukktojás. Folyamatosan annak lehetőségét keresi, hogyan válhatna emberibbé – például miként élhetne meg érzelmeket – s az évadok folyamán sok fejlődésen esik át. Brent Spiner színész játszotta a szerepét.

Az afrikai származású Geordi La Forge egy speciális szerkezetet, vizort visel, mivel születése óta vak. Ő eleinte kormányos, majd remek műszaki tudása által főgépésszé válik. Az új nemzedék szereplők közül az egyik legszerethetőbb figura, Levar Burton alakítja.

Beverly D. Crusher az orvosi részleg vezetője, Gates McFadden színésznő játssza, és ő is parancsnoki rangot visel. Az ő férje régebben Picard előző hajóján vesztette életét, ennek ellenére a doktornő vonzódik a kapitányhoz. Itt megjegyzem, hogy a második évadban Dr. Katherine Pulaski tölti be az ő tisztjét, majd később visszatér.

Deanna Troi tanácsadónő szerepét Marina Sirtis játssza, aki már az 1978 -as, - Kabir Bedi filmek közé tartozó – A bagdadi tolvajban is feltűnt, bár csak egy háremhölgyként. Ő félig betazoid, s így telepatikus képességei által mások érzéseit érzékeli. Egyfajta modern pszichológusa a csillaghajónak, egyben diplomáciai, vagy vészhelyzetekben is tájékoztatja a kapitányt a szemben álló fél érzelmi állapotáról, nem látható szándékairól. Rikerrel régebben kapcsolatban voltak, s azóta is vonzódnak egymáshoz.

Worf hadnagy egy klingon, s egyben az első a népéből aki a csillagflottában szolgál. Őt emberek nevelték fel, s így beilleszkedett, de a klingon szokások és vérmérséklet gyakran elragadja. Az állatfajokra vetített embertípusok közül a farkas típus áll a legközelebb hozzá. Először taktikai tiszt, majd biztonsági főnök az Enterprise -on. Michael Dorn színész formálta meg az ő karakterét.

Natasha Yar (Denise Crosby) egy litván származású nő, a biztonsági részleg vezetője az első évadban.

 

 

Egyéb rendszeresen visszatérő Új nemzedék szereplők, vagy mellékszereplők

Wesley Crusher (Wil Wheaton) Beverly doktornő fia. Kamaszként kerül anyjával a hajóra, de hamar érdeklődni kezd a dolgok iránt, s jó képességei által egy ideig kormányos is lesz. Jellemző rá a leleményesség, számos helyzet az ő segítségével oldódik meg. Kedveltem a karaktert, de amikor a csillagflotta akadémiájára kerül, már csak szórványosan bukkan fel.

Guinan (Whoopy Goldberg) egy el-aurian fajból származó nő, aki a bárfőnök. Igen hosszú életű és hihetetlenül jó érzéke van másokat a helyes útra, vagy önmagukhoz vezetni, csupán azáltal, hogy meghallgatja őket.

Q (John de Lancie) egy magasabb szinten levő lénycsoport egyik tagja, aki bármit, s bármilyen helyzetet szinte a levegőből képes előteremteni. A személyisége ellentmondásos, néha rosszindulatú, máskor csak bosszantó, sok esetben megértő, s ő is változik az évadok folyamán. Rendszertelenül bukkan fel.

Lwaxana Troi (Majel Barrett-Roddenberry) Troi tanácsadó betazoid édesanyja. A női személyiségtípusok közül keveredik benne a közönséges, a szereplő, a gazdag és érzéki egyaránt. Ő a Föderáció betazoid nagykövete, s telepatikus képességei miatt gyakran hoz létre kínos helyzeteket. Az őt alakító színésznő már az eredeti sorozat bevezető filmjében is szerepelt. A Star Trek szereposztás talán nem véletlen az ő esetében, hiszen Gene Roddenberry felesége volt.

Miles Edward O’Brien (Colm Meaney) először kormányos volt, majd ő lett az Enterprise transzporter főnöke. Szerepe nem állandó, szétszórtan tűnik fel a sorozat egyes részeiben.

Ro Laren, azaz Ro szászlós (Michelle Forbes) egy bajori nő, aki Wesley helyére kerül a kormánynál. Ő egy erőteljes TNG karakter, eleinte megosztó, majd egyre megnyerőbb, rá semmiképp nem lehetne mondani, hogy unalmas.

Barclay hadnagy (Dwight Schultz) egy kisebbrendűségi komplexussal küszködő mérnök a gépházban. Egészen különös helyzetekbe keveredik, melyek megoldásra várnak az Enterprise -on. Ráférne egy önbizalom növelő tréning, bár néha képes meglepetéseket okozni.

Alexander Rozhenko (Brian Eric Bonsall) Worf hadnagy fia, akit sokáig félig ember édesanyja nevelt, így „emberibb” mint a klingon gyermekek általában.

Star Trek Az új nemzedék évadok vélemény, kritika, bemutatás

Star Trek Az új nemzedék 1. évad

Star Trek Az új nemzedék 1 évad 1 rész online is több helyütt látható, s itt találkozhatunk először a főbb szereplőkkel. A bevezető részek témája részben – Q -t tekintve – számomra teljes értelmetlenség. Az egész színjátéka, meg maga a lénye nem ide való. Már az eredeti sorozatnál is zavart, hogy mesébe illő lényeket bekevernek. Hogy mindent a semmiből teremt, létrehoz, odavarázsol, vagy elvisz bárhova, az értelmetlenné teszi magát a sci-fi lényeget.

A Levetett gátlások visszautalás az eredeti sorozat Gátlások nélkül történetére, ami abban az egyik kedvencem volt. A Star Trek Az új nemzedék 1 évad felsorakoztat egy sor egyedi témát. Vannak itt szokatlan civilizációk érdekes szokásokkal, a „szokásos” energiafelhők, egy matriarchális bolygó, gyermekrablás, szervetlen intelligens lények. Az elsődleges irányelv itt is örökös dilemma, mi helyes; végignézni a pusztításokat, vagy beavatkozni kívülről?

Az egyik epizódban az ismert világegyetem „túloldalára” ugranak a térben. Ez roppant érdekes téma volt, még abban a korban is szenzáció, ehhez képest utána mintegy „elfelejtették”, pedig az egész Föderáció számára érdekes lehetett volna.

Az elérhető életkor itt is ellentmondásos. Az első részben megjelenik dr. McCoy, aki már 137 éves, egy másik epizódban az egyik admirális talán 80, de úgy néz ki, mintha 150 lenne. Ez egyébként már a Star Wars történeteknél is zavart, hogy például a már filmsorozatban is főszereplő Obi-wan a legelső mozifilm idején csak 56 éves, de öregként van beállítva. E tekintetben A Star Trek világában sem következetesek.

Azok az epizódok különösen érdekeltek, melyekben nem az űrben utaznak, hanem pl. a Csillagflotta valamely állomásán vannak, mivel érdekelt az egész Föderáció mindennapi élete. Így például Wesley Crusher felvételizése a Csillagflotta Akadémiára, jó kis változatosságot hozott, s egy csomó mindent megtudhattam a rendszer működéséről.

Az egyik részben Geordi kezébe kerül az Enterprise irányítása, s annak ellenére, hogy jól helytáll, később sosem használják ki ebbéli képességeit, mint tartalék vezető. Az Összeesküvés című rész igazi thriller. Itt idegen hatalom szinte átveszi az irányítást belülről a Csillagflotta tisztek elméje felett. Érdekes, hogy ennek sem maradt utóhatása.

A második évad érdekességek

Az új nemzedék második évad egyik nagy változása, hogy dr. Crusher nincs jelen, helyette dr. Pulaski asszony a tiszti főorvos. Valamint megjelenik – amolyan „vendéglős pszichológusként” – Guinan, akit a később egy halál utáni filmmel csillaggá vált Whoopy Goldberg alakít. A másik nagyobb váltás, hogy Geordi a gépházba kerül vezetőnek, s helyére kormányosnak a fiatal Wesley zászlós gyakornok ül.

Itt is felbukkan egy olyan hatás az egyik részben, amitől hihetetlenül gyorsan öregedni kezdenek, pont mint az eredeti sorozatban. Kiemelkedő rész volt a Becsületbeli ügy, amelyben Riker egy klingon hajóra kerül csereprogram részeként. Nem semmi volt nézni, milyen remekül helytáll a vad beállítottságú klingonok körében.

 

 

 

 

A holofedélzet továbbra is sokszor alkalmazott mellékszál, és meglepő dolgok derülnek ki a szimulációk során. A mesterséges „élőlények” jogai a témája azon fejezetnek, melyben egy bizonyos okból Datát szeretnék szétszedni. A romantika jelenik meg Az uralkodó című epizódban, ahol Wesley egy gyönyörű fiatal lánnyal ismerkedik meg, aki nem is az, aminek látszik.

Az idő torzulás és ismétlődés témája – rövid intervallumban – Az idő tényező történetnek, s ez előrevetíti a hasonló jellegű sztorikat a következő évadokban. Az utolsó rész borzalmasan unalmas volt, mivel Riker emlékei miatt az előző epizódokból ismételtek rengeteget.

3. évad

Az Evolúció című rész elgondolkodtató. Mikroszkopikus robotok, mint önálló civilizáció? Egy érdekes kérdés, mert felvetette a jogokat, hogy mi jár nekik. Ez pedig manapság, amikor a mesterséges intelligencia chat annyira emberi lett, aktuálisabb, mint valaha gondoltuk volna. A rendszeresen visszatérő témák és kérdések egyike.

A Kötelék című részben a halál utáni élet témája is felbukkan, persze nem mernek igazán túlmenni a matérián a történetben. A féregjárat epizód is egy jó téma, ami már hiányzott innen. A térbeli ugrás számos módon felbukkan a sci-fi művekben, például a monumentális Nemzetközösség saga könyvekben, mint az utazás egy alternatív formája.

Az egyik történetben sokadszorra visszatérő Q nekem inkább a szórakoztatást jelenti, vajon mit kezd embertestbe „szorulva”? Az utód című rész, melyben Data megalkotja a „lányát” számomra az egyik legmeghatóbb sztori volt, egyszerűen csodálatos. A robotos filmekben is gyakran emberi jellemvonásokkal felruházott gépek jelennek meg. De itt igazán megkapó volt, Lal személyisége és ártatlansága, szinte látszott, hogy Data „utódja”.

Az álomvilág epizód az introvertáltság fura hatásait mutatja be Barclay hadnagyon keresztül. Az új nemzedék 3. évad vége felé újra felbukkan Spock apja, Sarek nagykövet, immár 202 évesen. Ez a fejezet is megér egy tanulmányt a száraz logika és az erőteljes érzelmek jogossága-haszna küzdelmeként.

Az Édes hármas igazi komédiázós rész, hiába, a humoros részek is kellenek. A 3. évad utolsó epizódja egyenesen félelmetes, a közeledő Borg legyőzhetetlennek tűnik. Ez egészen magába szívott, érdekelt, hogyan lehetne felvenni a harcot, egy szinte hibátlan ellenféllel, ahol nincsenek egyének, csak egy közös szervezet, mechanikus egység.

Star Trek Az új nemzedék 4. évad tartalom, érdekességek

A Borg a Föld felé közeledik, s semmilyen flotta nem képes megállítani. Az első rész az előző sorozat közvetlen folytatása, ugyanolyan izgalmas, nem is akarok elárulni róla semmit. Meg kell nézni!

A második rész olyan, hogy egy új néző azt mondaná rá, unalmas. De én azt mondom, értékes volt, akár a Hova lettél drága völgyünk családi drámája. A kapcsolatokról és az érzések feldolgozásáról szólt, ráadásul javarészt a Földön. Kissé meglepett, hogy francia honban még 4 évszázaddal később is úgy néz ki a környezet, mint a 20. században.

A Fivérek epizód számomra visszaidézte a Knight Rider azon részeit, ahol az első autó, a prototípus mint negatív szereplő megjelenik. A Becsület, kötelesség, család részben Picard szerepet kap a klingonoknál, ahol új kancellárt kell választani. Feltűnik még K’Ehleyr nagykövet, aki félig klingon, s kiderül, hogy Worf szerelme volt.

 

 

 

 

Az Egy teljesen átlagos nap során O’Brien készül feleségül venni Keikót, s ezt csak azért említem meg, mert a DS9 sorozatban majd több szerep jut nekik. Az egyik epizódban valódi űrlények is vannak, melyek a tágas térben élnek. Barclay hadnagy is újra főszereplővé válik Az N-edik fok című részben, elképesztő személyiségfejlődést bemutatva, ami nem magától történik.

Q újbóli megjelenése továbbra is kicsit mesés számomra, mert ahogy egy csettintéssel bármilyen helyzetet varázsol, túlzott fejlettség, nem evilági. Troy tanácsadó anyukája Lwaxana, számos epizódban szerepel, s általában ezek humoros részek. Viszont az Egy emberöltő című történet egészen drámai – egy komoly lelki konfliktussal, másik civilizáció szokásával – és itt egészen szimpatikus oldalát ismerhetjük meg.

5. évad epizódok kritika, vélemény

Az előző évad befejező, s az ötödik kezdő epizódja itt is összefügg, és igencsak szórakoztató lett. Mindig is imádtam a romulánokkal folytatott stratégiai játszmát. Itt azért kiütközött, mennyire barbárok szokásaikban a klingonok, ezzel szemben a romulánok milyen ravaszak és körmönfontak.

A Ro zászlós című részben Guinan páratlan kommunikációs fejlettségről tett tanúbizonyságot. Zseniális volt ahogyan kezelte és a maga oldalára állította a renitens zászlós hölgyet. A katasztrófa címet viselő epizód ismét zseniális volt, a legénység különböző blokkokban próbált külön-külön megoldást találni, hogy legalább részlegesen irányítást szerezzenek a hajó felett.

Ilyen jellegű rész a legtöbb sorozatban előfordul, szinte már hagyomány. A megoldás(ok)hoz csaknem új MacGyver -i ötleteknek kellett születni. A Star Trek Az új nemzedék 5. évad A játék története a lehető legidegesítőbb volt az összes közül. Ebben a legénység összes tagja, beleértve a teljes vezetőséget, rabjául esik egy játéknak, és teljesen elveszti az uralmát a gondolkodása felett. Amikor agyatlan robotokká válnak, és idegen erőknek engedelmeskednek, szinte őrjítő.

Majd egy kettős epizódban megjelent a régi jó Spock, mint nagykövet, és egy jó kis kaland következett a Romuluson. Itt is, mint több másik történetnél, nem annyira a harcon volt a hangsúly hanem a diplomácián, illetve kommunikációs csatározásokon. Ez mentálisan igencsak kielégítő volt számomra, a gyors és meglepő fordulatok elszórakoztatnak.

A kissé thrillerszerű Erőszak epizód a régi krimisorozatok jellegzetességeit hordta magán. Egyébként Worf hadnagy fiának jelenléte is tovább árnyalja a hajó eseményeinek mindennapjait. A Véges-végtelen igazi tudományos-fantasztikus téma volt az időhurokkal. Ez 1992-ben készült, és később számos filmben visszatért ez a fajta időismétlődés.

A Bajtársak története egy kiváló sztori, amely a becsületről szól. Gyönyörűen megmutatta, hogy a helyes cselekvés magasan egy személyfeletti nézőpontból mutat utat, ha odafigyelünk rá. A Térj magadhoz, és láss című könyvemben ennek a megéléséhez vezető útról beszélek, ezért is fogott annyira meg.

Az Élni tudni kell igazi vígjáték, nem győztem nevetni, ezzel együtt micsoda izgalmak voltak… Lwaxana Troi ismét jókora pozitív meglepetést okoz, amihez Worf fia, Alexander is hozzájárul. Na ezért (is) érdemes nézni az Új Nemzedék 5. évad filmjeit, több mint sci-fi.

Az Én, a borg ismét egy páratlan sztori. Sikerült csodásan árnyalniuk a képet az amúgy rideg, ahrimani jellegű fajról. A következő fázis témája részben hasonlít a túlvilági létezésről szóló filmek jeleneteihez, amivel ismét már pedzegetik a szellemvilági-energetikai létezést, de még mindig a szokványos anyag keretein belül.

Star Trek Az új nemzedék 6.évad epizódok, kritika

A Star Trek Az új nemzedék 6. évad elején felbukkan a jó öreg Scotty, s ez mindjárt újra feldobta az érdeklődésem. A téma sem volt rossz, a Dyson gömbök érdekes dolgok, regényben például az 1990 -es Világok világa Nemere könyvben is van egy jó sztori róla. Még előtte A félelem birodalmában ismét Barclay az egyik fő szereplő, de kicsit túlzás, hogy visszahozták régi idegességét.

A Távoli tartomány igazi idegenes-dimenziós tudományos-fantasztikum, jó volt belemerülni a titokzatossága miatt is. Az igazi Q történetben egy női „mindenható” felbukkanásával egyben érdekes kérdéseket hoztak felszínre. Persze egyből látszik, hogy Q fajának mindenhatósága csupán bizonyos dolgok, helyzetek megteremtésére korlátozódik, de a valódi boldogság, s fejlődésből eredő tudatosság, felelősség nem részük. Vagyis a magasabb szellemi lények nem minden szempontból állnak magasabb fokon.

A kis csibészek megint egy zseniális sztori, keveredik a fantasztikum, humor, és a ferengik még emlékezetesebbé teszik. A vadnyugatot viszont túl sokszor veszik elő a Star Trek sorozatok mindegyikében, mint itt is a soron következő történetben. Nekem már unalmas és fárasztó volt.

A Titkos küldetés sztoriban alaposan megkavarják a szereplőket. A kapitány és egyéb váltás, valamint éleződő konfliktus a kardasszaiakkal, miközben több csavart vittek a történetbe, jó volt. Viszont az addig sokszor családias Az új nemzedék sorozat itt már átváltott felnőtt tartalomra. A kínzás túllőtt a célon, nem is értem a Föderáció hogyan hagyhatta ennyiben.

Az egyik epizód elején Beverly doktornő és a három férfi – Geordi, Worf, Riker – kártyáznak, miközben egy fogadásra készülnek. A tét a férfiak szakálla, és itt lepődtem meg, mert Geordi -nak sosem volt. Erre most némi körszakáll igen, viszont ez a téma félbemaradt, és később ismét sima volt az arca…

Az új nemzedék Az ellenség arca című része kissé emlékeztetett az eredeti sorozat egyik történetére, ahol Spock és Kirk tesznek lóvá egy romulán női kapitányt. A lehetőség epizód igencsak metafizikus témájú, elgondolkodtató és nagyon-nagyon tanulságos. Már értem miért mondta Eckhart Tolle erről a sorozatról, hogy sokszor érinti a szellemvilági, illetve spirituális témákat.

Itt bejön az a téma, hogy „az ember nem kerülheti el a sorsát”. Ez pedig nem azt jelenti, hogy előre el van rendelve, hanem ha más utat választ egészen más emberré lesz és más életet él. Ezt nagyon szépen bemutatja A lehetőség epizód.

Az elveszettek dupla részben a Deep Space Nine -ra látogat az új nemzedék, ahol dolga van, s doktor Besir is megjelenik. Az én hajóm, az én váram hasonló az előző évad A katasztrófa jellegéhez, csak itt nem technikai, hanem emberi ellenfelek ellen kell visszaszerezni a hajó irányítását.

A hajsza című történet egy régi elméletet igyekszik kibontakoztatni, amit már a fentebb említett Nemere is pedzegetett. Ebben annyi igazság van, hogy más lények működtek közre az ember létrehozásában. De nem idegenek, hanem magasabb szellemi lények, erről a Biblia is beszámol a Teremtés könyvében.

Az Időszakadás megint remek téma, itt rögzül az idő – vagy néha végtelenül lelassul – és ez gondolatilag átvezet a metafizikába. Nem teljesen volt egyértelmű, hogyan jött létre, de az idő titkaiba való bepillantás sok mindent megváltoztat(na) a világon.

Az Érzelmek zűrzavara első része az évad befejezése. Egy teljesen megváltozott borg népség lép a képbe. A borg és Data parancsnok beszélgetése egészen olyan, mint amikor a Star Warsban Palpatine igyekezett meggyőzni az ifjú Anakint, hogy engedjen az érzelmeinek.

Az új nemzedék 7. évad epizódok vélemény

A régészeti lopásos dupla részekben Data igencsak kemény kézzel, de ügyesen kapitánykodik az Enterprise -on. A Rémálmok történetben pedig Data már egyre emberibb az álmaiban is. Az implantátum általi telepatikus kapcsolat a Kötelék részben teljesen természetes volt a tanító irányából más, valós helyzetekben, a Földön. Például Mingyar Dondup láma, és Lobszang Rampa között, valamint Don Juan Matus és Carlos Castaneda esetében.

A Párhuzam Worffal a középpontban meglehetősen idegesítő történet, egyik pillanatban sem lehet tudni, most mi van, mi igaz, ki igaz. De a metafizikai elméletek megtestesülése jó, és elképzelhető. A Pegazusban fontos történelmi eredmények kerülnek megkérdőjelezésre. Ebből két rész is kijöhetett volna, így túl gyorsan befejezték, pedig igencsak élménydús volt.

A Titkos szerető sztori környezete, s hangulata eleinte a Louis de Funes filmek egyikére, a Fantomas a Scotland Yard ellen címűre emlékeztetett, a kísérteties skót ház miatt. De csak eleinte, mert később drámaivá vált. Ami itt történik, sajnos sokszor előfordult a Földön, amikor egy ember élete után nem távozik a szellemvilágba, hanem testetlen szellemként marad. Ilyenkor némelyek megtanulják a fizikai létezőkből feltölteni magukat életenergiával, mely akár addig fokozódhat, hogy láthatóvá válnak.

Az előléptetés új fiatal flottatisztek próbáiról szól. Üdítően frissítő, tanulságos és drámai a tartalma. Egyébként ebből az évadból hiányzott Guinan. Az imént említett sztoriban egy fiatal fekete volt a báros helyette. A Memóriazavarban végre csak egy-két főszereplő volt jelen, gondoltam szabadságon vannak, és lehetett volna is néha ilyen rész. A végére mind előkerültek, de minek? S itt az idegen civilizáció megint szinte teljesen emberi volt. Elhiszem, hogy könnyebb így eljátszani, de ennek rendkívül csekély a valószínűsége.

Az Álarcok epizód roppan rejtelmes, s egyben egy titokzatos kultúra (?) éledezik fel. A szimbólumok feltételezett jelentéseimről eszembe jutott, hogy az ősi egyiptomi építmények hieroglifa hagyatéka is reális eseményeket jelöl, nem vallási képzelődés. Kár, hogy a végén nem igazán derül ki a lényeg, kicsit többnek tűnt a sztori.

A Teremtés történet igencsak a horror felé hajlik. Bár többször mintha nagyot ugrana a sztori, hirtelen odébb kerülünk az időben, s már sok minden lezajlott. A vége felé is, amikor kezdenének megoldódni a dolgok, túl gyorsan a befejezéshez ugrunk, s kimarad, ahogyan történt.

Örültem, hogy egy alkalomra visszatért Wesley Crusher Az új nemzedik 7. évad Az út vége epizódjában. Olvastam, hogy sokan nem kedvelték a karaktert, ezzel ellenkezőleg vagyok, a vele készült történetek elég jók voltak. Az út vége tartalma is igen komplex történet, egyszerre gyakorlatias és metafizikus. Nehéz helyzet, s ismét beköszön a szellemvilág, elég pozitívan, látomás formájában. A Vészhelyzet történetben pedig, amikor Data tartotta a kezével a járművet, a padlón voltam a nevetéstől.

Még a 7. évad vége előtt visszatért Ro is, de már nem zászlós, hanem hadnagy. Mivel a Föderáció és a kardassziak békét kötöttek, létrejött egy köztes övezet, melyet a kardasszaiak fennhatósága alá engedtek, hogy béke legyen. Az itt maradt népek ezt nem fogadták el, és harcba szálltak velük, soraikban több régi flottatiszttel. Ők a maqui -k. Itt kap küldetést Ro, s egy sor erkölcsi dilemmát vet fel a történet.

 

 

 

 

Ami számomra roppant zavaró volt, hogy számtalanszor eljátszották mintha Deanna és Worf párkapcsolatban lettek volna, de persze egyik sem volt igaz. A Star Trek Az új nemzedék 7. évad befejező története szörnyű élmény volt számomra. Ez a sok ugrálás az időben és a valóságokban (melyik az?) inkább idegesítő és fárasztó. Ennél már csak az rosszabb, hogy az online látható verzióban számtalanszor hiányzik a szinkron és átvált angol nyelvre.

Érdekességek a sorozatból

A holofedélzet egy különleges eleme az új Enterprise -nek. Ebben szinte bármilyen környezetet létrehoz a számítógép időben és térben, ahol valóságosként megélve haladhatnak át a történeten. Azon csodálkoztam, hogy nincsen beosztás, mindig szabad, mert bizonyára rengetegen szeretnék használni.

Néha eltűnnek egyes szereplők, főleg Troi tanácsadó, ami nem baj, bár nincs mindig megmagyarázva. De inkább az a bajom, hogy majdnem mindig mindegyik főszereplő jelen volt, de feleslegesen. Mivel ha néha nincsenek ott, hiányérzetet kelt, meg nincs mindig szükség mindenkire.

Visszatérő téma a komolyzene, Picard szereti, néha furulyázik is, és persze a régészet izgatja. A zenélés mellett a legénység több tagja időnként színházat is játszik. Az is újítás, hogy a legénység családja is a csillaghajó fedélzetén él, velük együtt.

Szinte mindegyik főszereplővel zajlik egy külön rész, amikor másként érzékeli az eseményeket, mint a többiek. Az Enterprise hídja Az új nemzedék sorozatban már sokkal tágasabb, modernebb, leginkább a sárga színt kapcsolom hozzá.

Star Trek Az új nemzedék vélemény, kritika

A Star Trek Az új nemzedék kritika részemről elég pozitív, hálás vagyok, hogy 178 epizódon át élvezhettem a szereplők társaságát. Külön pont jár azért, hogy képesek voltak mind a 7 évadon át egyaránt színvonalas történeteket kitalálni, és ezek változatosak is voltak. Mivel sok olyan téma is felmerült, melyek a mi mindennapjainkban is fontosak, nem csodálom, hogy 18 Emmy díjat kapott.

Voltak csúcspontok, mint a Borg támadás, és jó néhány dupla rész, ami igencsak felkorbácsolta a kedélyeket. Kedvenceim is akadtak, például amikor Data megalkotta a lányát. Noha az eredeti sorozat akciódúsabb volt, s olyan tekintetben jobban tetszett, itt más, egyedi apróságok ragadnak magukkal.

 

 

 

Mint általában a Star Trek sorozatoknál, a főszereplők egyedi személyiségjegyei azok, ami megragad, mint nézőt. Mint android, Data volt igazán újítás ebből a szempontból, ami a lehető legjobban sikerült. A másik különlegesség számomra Troi tanácsadó, az ő empatikus képességeivel jól színesítette a meglátásokat.

Több olyan szituációt is felvállaltak az új nemzedék évadaiban, amikor nehéz, vagy nem is lehet igazán jól dönteni. Ezzel nyitva hagytak pár kérdést, ami a mindennapi világ számára is elgondolkodtató lehet. Innen kiindulva jó alapot teremtettek több másik sorozatnak az elinduláshoz.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

 

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.