Régi Dallas új Dallas

A Dallas azok közé a történetek közé tartozik, amelyek főként a negatív oldalát domborítják ki az életnek, s az üzleti világnak. „Ártatlan” családsorozatként indult, s aztán a világ egyik legismertebb (s leghosszabb) sorozatává lett.

A régi Dallas jellegzetességei

Az első sorozatokban még számos rész volt, amelyek önállóan, különálló történetként is megállták a helyüket, később egyre inkább "folyamatossá" vált a történet. Mindenhol J. R. -nak nevezték a főszereplőt, csak nálunk hívták Jockey -nak. Az meg elég gyenge kifogás, hogy Sue -t azért hívtuk Samanthának, nehogy összetévesszük a szú nevű rovarral, mivel számos másik filmben szerepel Sue nevű nő. Egyébként telefonálás után viszonthallásra -t mondunk és nem viszontlátásra, ezt nem szó szerint kellett volna fordítani minden epizódban. Különben a Dallas a "dzs -s" kiejtésű nevek sorozata volt (Jockey, Johnny, Jenna, Jamie, Jack, James). 




Ami még nagyon jellemző volt, hogy ezek állandóan ittak. Igen, a Ewing család minden alkalmakkor, üzletkötéskor, este vacsora előtt (és után), ha rosszkedvük volt azért, ha jókedvük, azért. Különösen Jockey járt az élen ebben, minden megbeszéléskor whiskey, otthon megint whiskey, csak azt nem értem, hogyan vezettek így autót.
Egyébként erősen "materiális" sorozat a Dallas, ezalatt azt értem, hogy a fizikai dolgokon, javakon kívül semmi sem létezett benne, a spirituális világ maximum fantáziaként nyilvánulhatott meg.
Abban képtelen volt megújulni a sorozat, hogy mindig ugyanazokat a viszályokat vették elő ezerszer; a Ewing-Barnes, vagy a Weststar elleni küzdelmeket. Viszont képesek voltak váratlan húzásokra, mint amikor a 10. évad végén teljesen elvették az olajtársaságot a tulajdonosoktól, vagy a 13 évadban, amikor Jockey börtönbe került, megdolgoztatták, majd egész nap szántania kellett.
Amúgy egyes főszereplőket sokkal fiatalabbnak szerepeltettek, mint amennyi idősek voltak valójában a színészek, pl.: Larry Hagman (Jockey) 47-60, Cliff (Ken Kercheval) 43-56, Samantha (Linda Gray) 38-51 éves kora között játszódott a sorozat. Tulajdonképpen ez nálam nem is számít, mivel szerintem 60 éves korig fiatal az ember (utána meg érett fiatal :) ), de például az egyik évadban szerepelt egy 30 évesnek mondott nő, akit én 50 -nek néztem, s egy férfi aki hozzávetítve kb. 40-nek szerepelt, de 60-nak néztem. 

 

Southforkban a medencénél

 

Dallas párkapcsolat keverések

A főszereplők egymás között "cserélgetik" a párjaikat. Pamela Ray barátnője volt (még a sorozat ideje előtt), majd Bobby -é, aztán Mark Grayson -é, majd újra Bobby -é. Jenna volt Bobby hajdni menyasszonya, majd ő Pamelát vette el, aztán újra Jennát akarta feleségül venni, majd megint Pamelánál kötött ki. Közben Jenna Ray-hez került. Samantha Jockey felesége volt, majd viszonya volt Cliff -fel, aztán Dusty miatt hagyta el Jockey -t, majd visszatért Jockey -hoz, aztán ismét elvált. April először Cliff-fel kevert, majd Jeremy Wendel -lel, Jockey-val, ismét Cliff-fel, Bobby-val, újra Cliff-fel, végül Bobby -nál kötött ki.

Dallas szereplők

Az idősebbek

Jock Ewing erőteljes, határozott egyéniség volt a sorozatban, megvolt benne Jockey büszkesége és Bobby barátságossága. Bár nem mindig szerethető, néha kemény és öntörvényű, mégis egyenes és elvhű ember maradt. Ellie a tipikus, odaadó családanya-mama, aki mindig, mindenkiért aggódik, de ha kell, képes magára venni a felelősséget, és átvenni az irányítást. Clayton Farlow magabiztos, de jóindulatú férfi volt, aki később Southfork -ba költözött, és elég jól pótolta a családfőt. 

Jockey

Egy lelkiismeretlen gazfickó, aki a saját érdekeit minden más elé helyezi. Képes a végső határokig elmenni csalásban, hazugságban - és akár bűncselekményben (amelyeket természetesen másokkal végeztet) - azért, hogy elérje személyes céljait. Gyengéi a szép nők, különösen, ha nehezen elérhetők, ilyenkor bármilyen aljasságra képes, hogy megszerezze őket, később már nem érdekesek számára. Végtelenül cinikus, nagyképű, lekezelő, gúnyos, és nagyon szívesen megsebez másokat a szavaival. Egyben rendkívül ravasz, megfontolt, előrelátó, élvezi a "játékot", és előszeretettel kockáztat, sajnos mások vagyonát és testi épségét is. Képes az ártatlan, jóindulatú férfi szerepét megjátszani akkor is, miközben a legnagyobb gaztettet végrehajtatja.

Bobby

Ő volt az ellentétpárja Jockey -nak, voltak elvei, fejlett igazságérzete és lelkiismerete. Idővel ő is nagyon jól beletanult az üzletbe és jobban is vezette az olajtársaságot, csak éppen nem lépte át azokat az erkölcsi korlátokat, amelyeket a bátyja. Amúgy túl forrófejű volt, nem mindig tudta uralni az indulatait, ha negatív eseményekkel találta magát szembe, több esetben is csaknem megölt valakit haragból. Amikor az olajtársaságért versenyeztek a bátyjával, ő is tett néhány dolgot, amelyet régebbi énje helytelennek tartott volna, de később visszább vett. Amikor a történet szerint meghalt, akkora volt a nézői felháborodás, hogy egy évvel később ismét visszakerült.

Pamela

 

A nők közül ő volt a legszimpatikusabb elejétől fogva. Az első évadokban nagyon talpraesett volt, ideális párja Bobby -nak. Majd amikor többször is elvetélt, depressziós lett és csak árnyéka önmagának, később, amikor örökbefogadták Christophert, fokozatosan visszanyerte önmagát. Borzalmas volt, amikor mások álnok módon szétválasztották őket Bobby -val, ennél már csak az volt rosszabb, amikor szerződésbeli okok miatt száműzték – illetve kilépett - a sorozatból. Érdekes, hogy az ő távozása miatt nem volt akkora sztrájk, mint Bobby távolléte miatt. 

Samantha

Már az első évadokban rájön, hogy a férje folyamatosan megcsalja, végül elhagyja. Aztán újra visszatér hozzá (ekkora naivságot!), majd megint csalódik, és megint eltávolodnak. Újra összeházasodnak (normális?), aztán megint eltávolodnak, majd megint elkezd bízni benne (ilyen csak a mesében van), aztán újra elválnak. A különböző évadokban hol ellenszenves, hol szimpatikus volt, számtalanszor az italhoz nyúlt, ami alkoholizmushoz vezetett, máskor egészen ügyes üzletasszonyként viselkedett. Az utolsó sorozatokban, amelyekben szerepelt végül egyre öntudatosabbá vált.

 

Cliff Barnes

Az első sorozatokban egészen normális volt. Ügyvédként dolgozott, és számos jó tulajdonsággal rendelkezett, politikusi pályára készült. Aztán ahogy haladtak előre az évadokkal, egyre inkább meghülyült. Nagyon komoly "agybetegségben" szenvedett, az volt a mániája, hogy bosszút álljon a Ewingokon (különösen Jockey -n), vagy részesedése legyen a Ewing olajtársaságban. Ezért cserébe mindent alárendelt, a személyes boldogságát, egyéb sikereit, a hozzá legközelebb állókat is. Idővel ő is mindenkit kihasznált, tulajdonképpen Jockey szintjére süllyedt. De egyben ostoba is volt, aki sosem tanul a saját hibáiból, és renkívül mohó, ambíciózus. Mindemellett még rendkívül önhitté is vált, nem fogadta el mások javaslatait, tudását. A 11. évadban végre rájött, hogy az öreg Ewing nem verte át az apját, majd a következő évadban együttműködött Bobbyval a Ewing olajtársaságnál, ekkor sokkal normálisabb lett. Utána megint elvadult és ellenségeskedni kezdett (gonosz forgatókönyvírók :) ), de aztán meggondolta magát. Egyébként sokkal fiatalabbnak állították be, pedig a színész Ken Kercheval már a negyvenes éveiben járt a kezdetekkor.
Amúgy agyilag totál satu. Csak a saját mániáit látta, és emberismerete 0. De Kercheval nem mindennapi színész nagyon jellegzetesen, utánozhatatlan mimikával és gesztusokkal alkotta ezt a figurát.

 

Ray Krebbs

Meglepődtem amikor megtudtam, hogy a sorozat kezdetekor még csak 33 éves volt, mert vagy hússzal többnek néztem. Érdekes figura, mert amellett, hogy számos szimpatikus tulajdonsága van, a sorozat egyes szakaszaiban nagyon bután viselkedett. A feleségét, Donnát sem becsülte meg igazán, nagyon konok, makacs egy feje volt, és maradi felfogása. Találó volt Ellie megfogalmazása, aki egyszer azt mondta, hogy Ray mindig is kisebbrendűségi komplexussal küszködött.

Lucy Ewing

A sorozat elején még egy elkényeztetett kamaszlány volt, aki Ray -en csüngött, később felnőtt minden szempontból. Sorozatosan balszerencsés volt a férfiakkal, de hát kellett valamiről szóljon a történet.

Egyéb szereplők

A kartell tagjai közül Andy Bradley nem gyakorolt különösebb benyomást rám, Jordan Lee mindig a vezetőnek tűnt köztük, hol a Ewingokkal, hol Barns- szal kötött üzletet, hol összekülönbözött velük. Marilee Stone pedig egy kéjvágyó és anyagias özvegy, az egyik legellenszenvesebb nő volt a sorozatban.
Jeremy Wendell, a Weststar elnöke mindig olyan fagyos volt, akár a jég. Hideg és számító, abban az emberben nem láttam érzelmeket. Donna mindig normális volt, teljesen más érdeklődési kürű, mint Ray, mégis jól kijöttek elég sokáig. Jennáról sokmindent nem mondhatok, többnyire semleges volt számomra, de természetesen pozitív figura. Afton eleinte elég pénzéhesnek tűnt, aztán amikor Cliff-fel került össze, normálisabb lett. Samantha húga, Kristin eléggé eltorzult egy nő, mindig a saját érdekét nézte, Katherine Wentworth, aki Pameláék mostohatestvére egy igazi boszorkány volt.
A Weststar későbbi elnöke, Carter McKay elődével ellentétben heves érzelmű, szenvedélyes fazon volt. Jockey későbbi felesége, Kelly falusi lányként és feleségként is végig egyszerű és szimpatikus maradt. Jockey másik fia, James először dörzsölt fickó volt, aztán felismerve az apja természetét, változtatott. Ami külön öröm, hogy az utolsó évadban felbukkant Barbara Eden, aki az egyik kedvenc sorozatomban, a Jeannie a háziszellem –ben játszott együtt Larry Hagman –nel.
Van még egy csomó szereplő, de sokáig tartana mind kifejteni, ezért őket most hagyjuk.
 

Új Dallas 2012-től

A régi sorozat sem az emberi értékekről szólt, sokkal inkább az üzlet és a család megpróbáltatásairól, ember cselszövésekről. De azért néha előfordult valami pozitívum (tanulság, értékközvetítés). Az új, 2012-es évadoktól minden érték eltűnt, az egész sorozat a szereplők egymás elleni harcáról, mindenféle szövevényes ügyeiből állt. A harmadik évadtól már-már azt éreztem, hogy az új Dallast bűnügyi-akciófilm kategóriába kellene sorolni. A romlottság és a bűnözés minden eddiginél erőteljesebben érezhető volt.
Ezzel a sötét történetvezetéssel éppen a korba illett a sorozat, hiszen ebben a korszakban ez a "menő".
Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy a nézettség a harmadik évadig fokozatosan esett, mert a történet éppenhogy egyre izgalmasabb lett. Ilyen szempontból le a kalappal az alkotók előtt, nagyon pörgőssé tették a sorozatot. Amúgy már csak a hatalomról, bűnügyekről, egymás kijátszásáról szólt, szinte eltűnt belőle bármiféle pozitívum.
Folyton-folyvást ugyanazokat a köröket rótta a történet: A összezördül B-vel, összejön C-vel, majd összeveszik C-vel, visszajön B-hez, újra összezördül B-vel... Kibomlanak a szálak, összekuszálódnak a szálak, meghülyülnek a szereplők, normálisabbak lesznek, majd újra meghülyülnek, mintha képtelenek lettek volna bármi újat kitalálni, mint, hogy a Ewing és a Barnes család és barátaik egymással küszködnek és keverednek oda-vissza.
A régi Dallasban szinte a lakás minden szegletében volt egy telefon, az új Dallasban már az okostelefonok dominálnak. A régi sorozatban (viszonylag) sötét, szűkös irodák voltak a felhőkarcolóban, itt már üvegfalas, hatalmas, világos, modern helyiségek. A régi Dallasban szinte csak az olajüzlet állt a középpontban, most már alternatív energiák is szerepet játszanak.
 

Új Dallas 2012 szereplők

 

A szereplők közül Jockey a 2. évadban elhunyt, de addig is inkább a háttérben maradt. Cliff megöregedett és gonoszabbnak ábrázolták, mint valaha. Bobby ( Patrick Duffy) több évtizeddel idősebbnek néz ki, gyermekeiket pedig új színészek játsszák. Samantha a régi énje jó és rossz tulajdonságait villantja fel, váltogatva.
Johnny most a tipikus gonoszfigura, aki néha pozitív értékeket is felmutat, hogy árnyaltabb legyen a kép, egyébként fikarcnyival sem szimpatikusabb az apjánál. Christopherben nincsen semmi különös, többé-kevésbé az apja (mármint Bobby) nyomdokait követi. Cliff Barnes lánya, Pamela összevissza változtatja színét, mint egy kaméleon, a másik fiatal női főszereplő Elena normálisabbnak tűnik, de hol Christophernél, hol Johnnynál kötött ki.
Ann, aki Bobby harmadik felesége, többnyire pozitív figura, de régi családja miatt elég sok zűrbe keveredik. A lánya, Emma elég durva egy figura. Amilyen ártatlan, szűzies volt az elején, olyan számító és akaszkodó lett később. Az apja – Ann régi férje – először rosszabbnak tűnt, de az ő anyja – aki Ann nagyanyja az igazi boszorkány.

Szórakozásnak tökéletes a Dallas (ha az ember tisztában van vele, hogy ez csak egy film, és a valóság nem ilyen sötét), másra nem ajánlanám, főleg gyermekeknek nem.


Hasonló cikk: A 90-es évek sorozatai

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!