Híres filmes párosok – 7 feledhetetlen komikus duó

Hires filmes parosok – 7 feledhetetlen komikus duo

A 7 feledhetetlen komikus duó olyan férfi párosok, akik számos – vagy egyes esetekben összes – filmszerepükben együtt játszottak. A filmsorozatokat nem számítom ide és azokat a duókat sem, amelyek csak egy bizonyos film 1., 2., 3., stb. folytatásaiban játszottak együtt.
Így sem volt könnyű a választás, végül olyan komikus párosokat választottam, akiket – és filmjeiket – ismerem. Filmjeik többsége létezik magyar nyelven, bár némelyiknél vannak elmaradások.

Minden idők legjobb férfi vígjáték színész párosai

Stan és Pan, azaz Laurel & Hardy a megismételhetetlen komikus duó

Stan és Pan, a komikus duó

Számomra örök és megismételhetetlen az egyéniségük és az alkotásaik is. Minden bizonnyal nem lesz hozzájuk hasonló, csak azt sajnálom, hogy magyar nyelven csupán filmjeik egy része volt elérhető. Most már több megjelent az interneten is. Bár már 1919-ben találkoztak, csak a 20 -as évek közepén kezdtek közösen filmezni.

Először számos némafilmet forgattak, majd jöttek a hangosfilmek. Néhány filmjük színesben készült, és egészen a század közepéig készültek filmjeik. Talán sikerük egyik titka, hogy mindig ugyanazt a szerepet játszották. Meg sem kellett szólalniuk, a jellegzetes testhelyzetek, és arcjáték mindent elárult.

Miközben a hangosfilmbe való átmenet során számos színész elvérzett, ők nem. Humoruk jellegzetes vizualitása cseppet sem veszített varázsából, sőt… A látvány mellett szövegjük is növelte az élményt, ezért koruk legsikeresebb komikus duójává lettek. 1932-es The Music Box című filmjük Oscart is kapott a rövidfilmek élő akciójában.

Az 1933 -as Stan és Pan Chicagóban (Sons of the Desert) az egyik legelismertebb hosszú játékfilmjük volt. A 30-as években készült filmjeik többsége más nyelveken is forgalomba került. Nálunk legtöbbször az 1939-es Repülő ördögök – Stan és Pan az idegenlégióban című filmet vetítették a tévében.

Egészen a 40-es évek közepéig nyereségesek voltak a filmjeik, melyből főleg a filmstúdiók gazdagodtak. Az 1950-51-es Utópia (Atoll K) volt az utolsó nagyfilmjük, francia-olaszkoprodukcióban. Sajnos mindketten megbetegedtek a forgatás során, és ez rányomta bélyegét az alkotásra is, amely nem lett sikeres. Stan Laurel és Oliver Hardy több filmet már nem forgattak közösen.

Dean Martin és Jerry Lewis (Martin & Lewis)

Dean Martin és Jerry Lewis

Ha figyelemmel követed ezt a blogot, tudod, hogy Jerry Lewis örök kedvenc komikusom a filmművészetben. Így az ő életrajzát be is mutattam a komédia királya cikkben. Ott leírtam a találkozásukat Dean Martinnal, és közös karrierjüket.

1946-os találkozásuk után éjszakai klubokban adtak elő. Martin és Lewis néven futottak, és rengeteget improvizáltak. A közönség vevő volt erre a humorra, amely énekből és viccelődésből állt. A rádió szintén felfigyelt a párosra, ezért 1949-től rendszeresen szerepeltek az NBC -nél.

Dean Martin a sármos, magabiztos férfiút alakította, Jerry Lewis pedig a jóindulatú, de botladozó és eszméletlenül vicces helyzetekbe keveredő társat. Ez remek alapot teremtett közös filmjeikhez. Több filmjüket is bemutatták magyar nyelven – mint például a Kutyaütő golfütők (1953), Művészpánik (1955), Kenyeres pajtások (1956) – lásd ezeket bővebben a Jerry Lewis filmek című cikkemben.

10 év sikeres együttműködés után már nem maradt meg a kezdeti összhang, útjaik elváltak, és önálló filmkarrierbe kezdtek. Egy rövid – 1960-as – színpadi szereplést leszámítva, 20 évig nem beszéltek egymással, mígnem 1976-ban újra találkoztak.

Utolsó találkozásuk Martin születésnapján volt, 1989-ben. Dean Martin 1995-ben, Jerry Lewis pedig 2017-ben távozott örökre közülünk. 2002-ben Martin és Lewis címmel nagyjátékfilm készült a párosról, amely több televíziós (díjra) jelölést kapott. Amit a legjobban sajnálok, hogy csak a filmjeik egy részét lehetett elérni-látni magyarul.

Walter Matthau és Jack Lemmon, a furcsa páros

Ők az a páros, akik idősebb korukban még nagyobb sikereket értek el, mint fiatalabbként. Közös filmjeik már a 60-as években befutottak, de a 90-es években sokadik fénykorukat élték.

Adj egy szangvinikus, laza, rendetlen, az élet vidámságait kedvelő embert, és egy melankolikus, a végtelenségig rend és tisztaságmániás, depresszióba hajló ismerőst. Rakd be őket egy helyre és nézd meg, hogyan jönnek ki egymással. Adott az alaphelyzet, amelyet a függetlenséget élvező Matthau és a válás kínjait elszenvedő Lemmon szerepbeli figurái képeznek.

Ideális körülmények egy bonyodalmakkal teli, élvezetes vígjáték témájához. Ami be is jött, a Furcsa pár 1968-ban sikert aratott pénzügyileg, és a kritikusok körében is. A '74-es, Szenzáció című filmjük csak közepesen tetszett, a '81-es Haver, haver annál jobban. Ennek ellenére előbbi lett siker, utóbbi megbukott.

A 90-es években A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és folytatása, a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) – amely címeknek természetesen semmi köze az eredetihez - igazi mozisikerek lettek. Nekem a második jobban bejött, de ez sem annyira, mint az alábbiak.

A Tengerre tata! 1997-es vígjátékuk nagyon tetszett, már csak a helyszínek miatt is. Matthau korát meghazudtolóan fiatalos itt, és a játéka zseniális. Ezt többször is megnéztem. Érdekes, hogy a filmben Matthau partnerét játszó hölgy, Dyan Cannon már 60 éves volt, holott 20-as, 30-as éveiben járó nőnek látszott. 1998-ban elkészült a Furcsa pár 2., amelyet előbb láttam, mint az első részt. Ez nagyon-nagyon tetszett, jobban, mint az első, viszont a kereskedelmi siker elmaradt.

Bud Spencer és Terence Hill, azaz a Spencer-Hill duó

Bud Spencer és Terence Hill, az ördög jobb és bal keze

A kövér és a vékony párosa Stan és Pan óta bevált recept a sikerre. Persze ha megfelelő személyek és jó történetek állnak mögötte. A Magyarországon legismertebb komikus duó az olasz filmgyártás fénykorában kezdte működését. Bár számomra örök és megunhatatlan a filmjeik jó része, sosem tudtam megérteni egyes kereskedelmi adók azon hozzáállását, miért kell vagy 5 milliószor leadni a filmjeiket.

Ők ketten egy (számomra) felejtős westerntrilógiában működtek először (többé-kevésbé) párosként együtt, 1967 és 1969 között. Ezek még nem voltak viccesek, a középső még elfogadható, de az utolsó az értékelhetőség alatt van. Az ő igazi közös karrierjük akkor kezdődött, amikor elkészült Az ördög jobb és bal keze első és második része. Ezek sikere után rájöttek, hogy más műfajú (tehát nem western) vígjátékokban is beválhatnak.

A 70-es években a Spencer-Hill páros sorban ontotta a sikerfilmeket, a 80-as évekre viszont csökkent az érdeklődés irántuk. Holott ezek a filmek semmivel sem voltak rosszabbak, sőt… De észrevették, hogy már nem annyira kelendőek, így duóként 1985-ben forgattak utoljára. Csakhogy a televízió által filmjeik másodvirágzását élték, ezért 1994-ben még egyszer összeálltak a Bunyó karácsonyig című film kedvéért, amely a kezdetekhez hasonlóan western vígjáték volt.

Míg a filmekben Bud és Terence gyakran keresztezi egymás útját, sőt össze is kapnak, a magánéletben tökéletesen megértették egymást. Terence tudatosan készült a színészi pályára, Bud odakerült, így az angol is nehezen ment számára. A filmjeikben legtöbbször visszatérő színhely Florida, azon belül is Miami, ahol akkoriban még olcsóbb volt a forgatás.

Amit a jó sztorik mellett szerettem a filmjeikben, az a fülbemászó zenék (lásd Spagettizenék a csúcson című cikkem) és a lenyűgözően szép tájak, helyek, városok. Ezerszer inkább ajánlanám őket az ifjúságnak, mint a mai, időnként rendkívül durva, erőszakos akciófilmeket, vagy „csúnyaszájú” akcióvígjátékokat. A filmjeiket részletesebben elolvashatod a Bud Spencer Terence Hill filmek című írásomban.

Gene Wilder és Rychard Pryor

Gene Wilder és Richard Pryor

Ha pontosak akarunk lenni, ők bizonyos szempontból már az 1974-es Fényes nyergek (Blazing Saddles) című szatirikus western komédiában együttműködtek. Ugyanis a film forgatókönyvét (társsal) Pryor írta, Wilder pedig a főszerepet játszotta.

Az első valódi közös filmjük a Száguldás gyilkosságokkal (Silver Streak) 1976-ból. Ez nagyon jó film, Pryor csak az első óra letelte után bukkan fel de szerepe így is maradandó. Igazi akcióvígjáték, a vége meglepően izgalmas és látványos.A film jó kritikákat kapott és kereskedelmileg is sikeres volt. A fekete és a fehér bőrű, komikus vénájú színész ezzel megalapozta több közös filmezésüket.

Az igazi durranás a nálunk is nagy sikerrel vetített Dutyi dili (Stir Crazy) volt 1980-ból, amely felejthetetlen börtönbéli élményekkel gazdagította nevetésre éhes közönségünket. Nagyon pozitívan fogadták a nézők, és jó bevételeket termelt.

A másik, Magyarországon szintén jól ismert és kedvelt vígjátékuk a Vaklárma (See No Evil, Hear No Evil) 1988-ból. A vak és a süket férfi találkozása és közös akcióik számtalan humoros jelenethez vezettek. A kritika felemás volt, de a nézők ez esetben is pozitívan reagáltak és a nyereség is közel háromszorosa volt a költségeknek. Szerintem zseniális történet, és a színészi játék is az.

1991-ben forgatták utolsó közös filmjüket, a Folt a zsákját (Another You). Pryor addigra már évek óta slerosis multiplexben szenvedett. Ez a film nem hozta a várt sikert, a kedvező fogadtatás elmaradt és pénzügyileg megbukott. A film színvonala meg sem közelítette az előzőekét. Rychard Pryor 2005-ben, 65 évesen hunyt el, Gene Wilder 2016-ban, 83 évesen.

A Burt Reynolds és Dom DeLuise páros

Őket kevés helyen említik duóként, pedig jó néhány vígjátékban együtt játszottak. Ha jól emlékszem, először A vég (The End) című, 1978-as vígjátékban szerepeltek együtt. Ebben a főszerepet játszó Reynolds megtudja, hogy halálos betegsége van, de ahelyett, hogy kivárná a véget, öngyilkossági kísérletekbe kezd. Később segítségre lel egy skizofrén gyilkosban, amelyet DeLuise alakít.

Ezt a filmet egyszer láttam, és nem hagyott mély nyomot bennem. A kritika is negatívan fogadta, ennek ellenére nem voltak rosszak a bevételei. A Smokey és a Bandita 2. része 1980-ból nem rossz film – bár nekem az első az igazi – a főszereplő Reynolds mellett DeLuise itt Frederico Carlucci, az orvos. Egyébként ebben a filmben Burt Reynolds sem szívesen vett részt, úgy gondolta a filmstúdió csupán pénzügyi okokból forgatta.

A kritika negatívan fogadta, viszont a nézők vevők voltak rá, és jó bevételeket hozott. Ugyanezen évben forgatták a számtalan híresség részvételével készített Ágyúgolyó futamot. Ebben Reynolds és DeLuise főszereplők, és a vígjáték olyan sikeres volt, hogy a folytatást is megélték. De erről itt nem is mondanék többet, olvasd el az Ágyúgolyó futam filmek cikket, és mindent megtudsz.

1982-ben A legjobb bordélyház Texasban (The Best Little Whorehouse In Texas) is együtt szerepelt a páros. Ez egy zenés vígjáték, amely vegyes fogadtatás mellett szépen hozta a maga bevételeit. Burt Reynolds és Dom DeLuise a valódi életben is barátok voltak, egészen utóbbi 2009-es haláláig.

Sajnos 2018-ban Burt is eltávozott a földi színtérről.

A Pierre Richard és Gerard Depardieu duó

Pierre Richard és Gerard Depardieu

Adott egy nagydarab, erős, határozott, de alapvetően jóindulatú fickó. Keverj hozzá egy esetlenebb, kiszámíthatatlan, bénázó alakot. Richard és Depardieu csak három filmben játszottak együtt, de ezek örökre beleivódtak a francia filmtörténelembe.

Az ő párosuk is tökéletes felállás volt. Az első közös filmjük 1981-ben A balfácán volt, amelyben a főszereplők egy gazdag iparmágnás lányát keresik. A film olyan jól bevált, hogy évekkel később díjra is jelölték, sőt 10 év múlva az amerikaiak is elkészítették a saját verziójukat.

Az 1983-as Balekok című vígjátékot ismét Francis Veber rendezte, aki már az előbbi filmben összehozta a párost. Nagyszerű a film és a zenéje is. Ezt szintén feldolgozták az óceán túloldalán. A harmadik összeállásuk a Négybalkezes 1986-ból, amely szerintem a legjobb, írtam is róla a 80-as évek legjobb vígjátékai cikkben. Talán mondanom sem kell, hogy ezt is feldolgozták odaát.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!