2016. augusztus 15., hétfő

Tarzan legendája film

Tarzan legendája film
 =



Mint ősrégi Tarzan rajongó (itt nem annyira a filmekre, mint a regényekre kell gondolni) évtizedről-évtizedre azt várom, hogy végre valami igazán jó Tarzan film szülessen, ami megközelíti azt a felülmúlhatatlan atmoszférát, ami a könyvekben van. A múlt század első felében készült filmek többségében teljesen eltértek az eredeti történetektől, így a filmbeli alak is más lett.



Később azonban történt néhány kísérlet Burroughs eredeti történeteiből való felhasználásra, felemás módon. Ilyen volt az 1884-es Tarzan, a majmok ura is, amelynek első fele az eredeti regényhez nagyjából hű, de a második felének már semmi köze ahhoz. Az 1998-as legutóbbi film után már ideje volt újra elővenni a dzsungel urát.
A film felemás érzéseket okozott számomra, mintha mindenhonnan akartak volna venni egy keveset (filmekből és regényekből) aztán ezt sikerült összeturmixolni belőle.
Ez egy egyéni filmelemzés lesz, nem csak a film szempontjából, hanem Tarzan és a Tarzan történetek szempontjából. Úgyhogy most a Tarzan regények örök olvasójaként elemzem a filmet, ez az én saját nézőpontú, szubjektív jellemzésem.



Tarzan legendája film összehasonlítása az eredeti Tarzannal


Először is kezdjük Tarzan figurájával. Számomra az eredeti, könyvbeli, Edgar Rice Burroughs által megírt Tarzan az igazi. Külsőleg pedig úgy képzelem el, ahogyan Fazekas Attila megrajzolta az Ifjúsági Kiadónál a 80-as évektől megjelent sorozatban.
Lásd: Tarzan könyvek
Összehasonlítva   Alexander Skarsgard -el: Tarzannak eredetileg fekete a haja, és a civilizációban nem visel olyan hosszú hajat. A magasság nagyjából stimmel, de Skarsgard túl vézna, Tarzan sokkal izmosabb, és a bőre is barnább, az afrikai nap miatt. Az arcáról meg már ne is beszéljünk. Még csak távolról sem hasonlít a Tarzan ideálra.



 =



A Tarzan legendája film időbeli elhelyezkedése is problémás. Ugyanis az első regény szerint John Clayton, Tarzan apja, 1888-ban hagyta el Angliát feleségével. Tarzan már Afrikában született meg, ifjú és fenőttkora az 1900-as évekre esik, és nem az előző századra, mint a filmben. Tehát ebből a szempontból ez a rabszolgaság dolog is idejétmúlt, bár persze az eltörlése után is előfordult.
A Tarzan legendája filmben már a fákon is futott a főszereplő (s társai is), mint a könyvben, s nem csak indáról indára közlekedett, mint a régi filmekben. Elővették Opar –t, de elég buta módon, mert a könyvekben sokkal több van mögötte, mint amire a filmben használták. Jónéhány, több Tarzan regényből kiragadott szereplőt és történetszálat belekevertek itt egyetlen filmbe, aminek sok értelmét nem láttam.



Tarzan legendája film kritika, elemzés, jellemzés


Az nagyon hülyén jön ki, hogy egy új történetet akarnak eljátszani, majd ebbe teljesen logikátlanul, visszaemlékezésszerűen belevetítik a főszereplő felnövésének főbb epizódjait a dzsungelben. Ez az időben való ugrálás a jó szándék ellenére nem igazán tett jót a film folyamatosságának, annak ellenére, hogy ezek a jelenetek sokkal jobban izgattak.
Egyébként a dzsungelbéli táj és környezet nagyon tetszik, bár ez a számítógépes, odavarázsolt háttér és állatok nem az igazi. Ha már egyszer elővettek több mindent a könyvekből, akkor maradhattak volna következetesek, mert így elég nagy katyvasz az egész egy ősi olvasó számára. A nagy majmok igencsak hasonlítanak a gorillákra, de a Tarzant felnevelő nagy emberszabású majmok nem gorillák voltak.
Az, hogy meg kellett küzdenie Akuttal, s meghunyászkodni, egy nagy baromság. A regényekben sem csupán testi erejével, hanem eszével és ügyességével kerekedik felül ezeken a nagy állatokon, de nem hagyja magát elagyabugyálni. Ezt leszámítva persze látványos volt a verekedés, és legalább itt volt állatokkal való komolyabb küzdelem, amelyet utoljára Weissmüller filmjeiben láthattunk.




 =
Harc Akuttal


Ami a rengeteg „lassítást” illeti, érdekes dolog... Amikor mutatják a dzsungelt, a lenyűgöző tájat, a naplementét, szeretem nézni, és engem meghipnotizál. De sok alkalommal, amikor nem erről volt szó, csak valahogy drámaibb hangulatot szerettek volna teremteni, inkább untató volt. Azok a jelenetek, ahol állatok szerepeltek – ha leszámítjuk a realitás mellőzését – egészen látványosak és néha izgalmasak voltak.
Ami a szereplőket illeti, Tarzanról már szót ejtettem, gyenge és nincs benne átütőerő. Jane még úgy, ahogy elmegy, bár eredetileg szőke lenne, a többiekkel meg nem nagyon foglalkoztam. Muviro végre „előkerült” a könyvekből, Mbonga nem épp ilyen lett volna, a fehérek meg nem izgattak.
Ja hogy történet is volt? Ez annyira nem foglalkoztatott, akkor izgatna, ha eredeti, Edgar Rice Burroughs Tarzan sztorit vinnének filmre, mert a regények számomra verhetetlenek. Nem volt olyan rossz a történet, csak hát vagy-vagy. Eddig úgyis mindig újat találtak ki, ha most az eredeti kéziratokhoz nyúltak, akkor maradhattak volna hűek is azokhoz.
Jó, hogy egyre inkább vannak törekvések a regénybeli Tarzan filmrevitelére. Ami nem jó, hogy ez felemásan sikerül, sokmindent átvesznek, de egy csomó minden nem stimmel, ettől értelmetlen az egész.
Mindent összevéve a Tarzan legendája nem rossz film, időnként már-már kezdtem libabőrös lenni, majdnem éreztem azt az atmoszférát, mint a regényeknél, de aztán ez az érzés elhalványult. De legalább megpróbálták... Tehát mint film, a Tarzan legendája egészen tűrhető. Ez is odakerül a többi közé, mert a Tarzan filmeket is mindig szerettem.


Tarzan filmek története: Tarzan filmek


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése